Mourinho három húzása, amellyel megnyerte az El Clásicót

José Mourinho visszatérése után először vezette győzelemre a Real Madridot a Barcelona ellen. A vasárnapi El Clásicón a madridiak 2–1-re nyertek a Camp Nouban, és három pontra megközelítették legnagyobb riválisukat a spanyol bajnokságban. A portugál edző sikerének hátterében több fontos taktikai változtatás állt: átalakította a középpályát, új feladatot adott Federico Valverdének, majd a hajrában Eduardo Camavinga becserélésével döntő csapást mért a katalánokra.

A Real Madrid az elmúlt hónapokban sokszor nehezen találta meg az egyensúlyt a támadás és a védekezés között. Mourinho korábban elsősorban a fizikailag erős középpályásokra épített, miközben a támadósorban több olyan futballista szerepelt, aki kevésbé vett részt a védekezésben. Ez a felállás nem mindig működött megfelelően, különösen akkor, amikor az ellenfél nagy nyomást helyezett a madridiakra.

A Barcelona ellen azonban már egy megváltozott Real Madrid lépett pályára. Mourinho nem egyszerűen arra készült, hogy lezárja a területeket és gyors ellentámadásokból próbáljon gólt szerezni. Olyan csapatot állított össze, amely képes volt megtartani a labdát, kijátszani a Barcelona letámadását, és a megfelelő pillanatban kihasználni a katalánok magasan helyezkedő védelme mögött megnyíló területeket.

Bernardo Silva szerepeltetése megváltoztatta a Real Madrid középpályáját

Mourinho egyik legfontosabb döntése Bernardo Silva szerepeltetése volt Aurélien Tchouaméni mellett. A portugál középpályás korábban kevés lehetőséget kapott ebben a szerepkörben, az El Clásicón azonban kulcsfontosságú feladatot látott el.

A változtatás előzménye a Roma elleni Bajnokok Ligája-mérkőzés volt, amelyen a Real Madrid középpályája nehezen tudta megszervezni a támadásokat. Mourinho ezt követően kezdett változtatni elképzelésein. A Sevilla ellen Arda Gülert próbálta mélyebben játszatni, majd a Leipzig ellen Bernardo Silvát állította Tchouaméni mellé.

A Barcelona ellen ezt a megoldást választotta.

Silva jelenléte sokkal nyugodtabbá tette a madridiak labdakihozatalát. A portugál játékos rendszeresen visszalépett a védők elé, elkérte a labdát, és pontos átadásokkal segítette csapatát. Ennek köszönhetően a Real Madrid nem kényszerült arra, hogy minden alkalommal hosszú indításokkal próbálja átjátszani a Barcelona letámadását.

A madridiak tudatosan magukra húzták az ellenfelet, majd gyors oldalváltásokkal keresték a szabad területeket. Ez különösen hatékonynak bizonyult a Barcelona szűken védekező középpályájával szemben.

Mourinho tehát nem mondott le a gyors támadásokról, de azok előkészítésében sokkal nagyobb szerepet adott a pontos passzoknak és a türelmesebb labdajáratásnak.

Federico Valverde jobbhátvédként adott új lehetőségeket

A másik fontos változtatás Federico Valverde szerepeltetése volt a védelem jobb oldalán. Az uruguayi játékos korábban elsősorban középpályásként futballozott, Mourinho azonban az elmúlt mérkőzéseken egyre gyakrabban használta jobbhátvédként.

A Barcelona ellen is ezt a feladatot kapta, miközben Denzel Dumfries és Trent Alexander-Arnold a kispadon kezdett.

Valverde nem hagyományos szélsőhátvédként játszott. Védekezésben lezárta a jobb oldalt, labdabirtokláskor viszont rendszeresen részt vett a támadások felépítésében. Különösen fontosak voltak hosszú keresztlabdái, amelyekkel a madridiak gyorsan át tudták helyezni a játékot a Barcelona védelmének kevésbé biztosított oldalára.

Az uruguayi sokoldalúsága lehetővé tette, hogy Arda Güler szabadabban mozogjon előtte. A török középpályás papíron a jobb oldalon szerepelt, de gyakran befelé húzódott, és Bellinghammel együtt próbált helyet találni a Barcelona középpályája és védelme között.

Ez a megoldás több problémát is okozott Hansi Flick csapatának. A katalánoknak egyszerre kellett figyelniük a szélen meginduló játékosokra és a középen feltűnő madridi támadókra.

Valverde a második félidőben sérülés miatt cserére szorult, de addig fontos szerepet játszott abban, hogy a Real Madrid ne csak védekezni tudjon a Barcelona ellen.

Mourinho tudatosan lezárta a pálya közepét

A Real Madrid védekezése szintén jelentősen javult. Mourinho csapata alapvetően 4–2–3–1-es felállásban játszott, amely időnként 4–4–2-re változott, amikor Jude Bellingham előrébb lépett Kylian Mbappé mellé.

A madridiak legfontosabb célja az volt, hogy megakadályozzák Pedrit és Rodrit a támadások zavartalan szervezésében. Tchouaméni rengeteget dolgozott a középpályán, Bernardo Silva pedig a labda nélküli játékban is fegyelmezetten segítette társát.

A Barcelona emiatt sokszor kénytelen volt oldalra játszani a labdát, miközben nehezen találta meg az összeköttetést középpályásai és támadói között.

A Real Madrid bal oldalán Marc Cucurella különösen fontos feladatot kapott: Lamine Yamal semlegesítését. A spanyol védő szorosan követte a Barcelona fiatal támadóját, és nem engedte, hogy rendszeresen lendületből indulhasson meg a kapu felé.

Yamal tíz cselezési kísérletéből mindössze négy volt sikeres, ami jól mutatja, hogy a madridiaknak sikerült korlátozniuk az egyik legveszélyesebb barcelonai játékost.

A Real Madrid ugyan kevesebbet birtokolta a labdát, de védekezése szervezett maradt, és az ellenfél támadásainak jelentős részét sikerült a kevésbé veszélyes területek felé terelnie.

Camavinga becserélése döntötte el az El Clásicót

A mérkőzés hajrájában Mourinho újabb fontos döntést hozott. A Barcelona a második félidőben Raphinha góljával egyenlített, majd egyre nagyobb nyomás alá helyezte a madridiakat.

Hansi Flick Frenkie de Jong becserélésével próbálta megerősíteni csapata középpályáját. Mourinho erre Eduardo Camavinga pályára küldésével válaszolt, aki a sokat dolgozó Bernardo Silvát váltotta.

A francia középpályás feladata nem csupán a védekezés megerősítése volt. Mourinho azt várta tőle, hogy friss erejét kihasználva a támadásokhoz is csatlakozzon, különösen akkor, amikor a Barcelona védői mögött terület nyílik.

A portugál edző a mérkőzés után elmagyarázta, hogy a Barcelona ellen a támadók mélységi indulásait könnyebb levédekezni, mert a katalánok védelme felkészül ezekre. Sokkal nehezebb viszont követni azokat a középpályásokat, akik váratlanul érkeznek a második hullámban.

A 87. percben pontosan ez történt.

Bellingham egy ügyes megmozdulással kiszabadult a szorításból, majd Arda Güler közreműködésével Camavinga előtt nyílt terület. A francia középpályás lendületből betört a tizenhatoson belülre, megverte védőjét, majd középre passzolt az érkező Mbappénak, aki megszerezte a győztes gólt.

A találat tökéletesen megmutatta Mourinho elképzelésének lényegét: a Barcelona védői elsősorban a támadók mozgására figyeltek, a mélységből érkező Camavingát viszont már nem tudták megállítani.

Mourinho nemcsak védekezéssel győzte le a Barcelonát

A vasárnapi El Clásico legfontosabb tanulsága, hogy Mourinho hajlandó volt változtatni korábbi elképzelésein. A Real Madrid középpályáján nagyobb szerepet kaptak a technikás játékosok, miközben a csapat megőrizte védekezésének szervezettségét és gyors támadásainak veszélyességét.

A portugál edző a mérkőzés után külön kiemelte játékosai bátorságát, amellyel a Barcelona letámadása ellenére is vállalták a labdakihozatalt. Ez azért volt fontos, mert a Real Madrid nem pusztán az ellenfél hibáira várt, hanem maga is képes volt kialakítani a gólszerzési lehetőségeket.

A győzelem három pontra csökkentette a két csapat közötti különbséget, de ennél talán fontosabb, hogy a madridiak megtalálhatták azt a játékot, amelyre a következő hónapokban építhetnek.

Mourinho korábban sokszor elsősorban a fegyelmezett védekezéséről és az ellenfél játékának megakadályozásáról volt ismert. A vasárnapi El Clásicón azonban azt is megmutatta, hogy megfelelő változtatásokkal a labdabirtoklásra és a támadások tudatos felépítésére is képes építeni.

A Real Madrid sikere így nem egyszerűen egy jól megszervezett védekezés eredménye volt. Mourinho ezúttal a kezdőcsapat összeállításával, a játékosok feladatainak átalakításával és egy remekül időzített cserével is felülmúlta Hansi Flicket.